Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lelki dolgok, bölcsességek

2010.04.11

  Ezeket a meglátásokat szintén a netről szedegettem le:

Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal.

 "Bajokat okoz az, aki egy életen át csak a "forró nyomon" halad, a legintenzívebb csúcsélményeket hajszolja. Ők az örökké szerelmesek, akik először magukhoz rántják s azután elhajítják az embereket. Akiknek minden találkozás a Nagy Találkozás--amit előbb-utóbb elárulnak. Fölébrednek belőle. Mindig azt mondják: Ilyen még nem volt! Százszor, ezerszer! Legfeljebb annyit tesznek még hozzá:Ilyen még tényleg nem volt. Úgy élnek, mint a részegek, s az életüket, ha az nem szüntelen mámor, nehezen bírják ki."

"A magunkról bennünk élő kép csupán elképzelés, ahogy másokról alkotott képeink is. És hogy minek tartjuk magunkat - hősnek, áldozatnak, boldognak, magányosnak -, folyton változik. A kis idegsejtjeink csak dolgoznak szakadatlanul és alakítják a világunkat. Így hát szinte varázslatos módon az elménk valóra válthatja az álmainkat. Végül is a megoldás talán csupán annyi, hogy bízzunk magunkban, és ne tántorodjunk el a boldogság keresése közben."

„Sokszor olyan méltatlan, nagyfejű legényekre pazaroljuk energiánkat! Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. Utólag megfejtem jeleiket, és transzparensként állnak előttem.
Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak.
Á, dehogy változnak. Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk.
A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással.
Esküszöm, nem értem magunkat.
Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.
Lassan jobban értem a férfiakat, mint a nőket.”

" Az idő sok kis patakokban folyik. Akár egy folyó, az idő belső folyama sebesen áramlik időnként, máshol nehézkesen, talán meg is torpan, és reménytelenül megreked. A kozmikus idő mindenkinek ugyanaz, de az emberi idő mindenkinél más. Az idő ugyanúgy folyik minden emberben, de minden ember másként úszik az időben... Még, ha két ember szereti is egymást, időfolyamuk nem lehet ugyanaz."

  ’Ez is el fog múlni.’ Nagyanyám tanított ezekre a szavakra, hogy felhasználhassam őket életem bármely pillanatában. Amikor a dolgok elképzelhetetlenül szörnyűek, rettenetesen riasztóak, vagy amikor minden ragyogó és csodálatos, feledhetetlen és gyönyörű, mondjuk el magunkban ezeket a szavakat. Ezzel mintegy perspektívába helyezzük a történéseket és elérhetjük, hogy a legtöbbet hozzuk ki minden jóból, és sztoikus közönnyel fogadjunk minden rosszat.”

“Akárki, aki megáll tanulni, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.”

 

 

“Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A  Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag."

 "A szüntelen változásban örök fiatal maradsz. Majd meglátod. Csak ne siesd el.Kívánkoznod kell a változás után, hogy megvalósuljon.
De tudd, hogy mit akarsz.
Tehát előbb nézz szembe önmagaddal".

Az emberi élet olyan, mint egy szálló űrrakéta a világegyetemben. Magad vagy a rakéta csúcsán az űrhajóst szállító kabin. De a kabinban - benned - az idő úgy telik, ahogyan te érzed. Ahogy akarod. Ha igazán figyelsz, szinte egy helyben áll. Van idő megcsinálni a dolgokat. Minden, amire adunk magunknak időt, megvalósul. Bennünk.

S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.
Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk.
Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.
Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom.
De ez még kevés.
Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom
.

"A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak.
A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk.
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben."

/ Robert Louis Stevenson /

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.